Kiál(lí)tás II.

A második Kiáll(í)tásunkat Budapesten sikerült megszerveznünk. A kiállítás képeihez verseket rendeltünk, ahogy előző alkalommal is. Egyetlen kikötés az, hogy csak kortárs alkotás lehet.

A következő kiállítást januárban szervezzük ugyanitt. Keresünk hozzá színvonalas kortárs képeket.

Az est egyben egy költői találkozó is volt, ahol meghallhattuk egymás verseit és megválasztottuk a “Rose versét” is egy kis verseny keretében.

Ifjú és lélekben ifjú verselők találkozója a picinyke Pesten

Végre eljött múlt hétvégén a várva várt találkozó is. Az ország minden feléről érkeztünk, Kaposvárról, Székesfehérvárról, sőt, még Debrecen környékéről is. Sokunk mögött már hosszú út állt mire 6 órakor gyülekeztünk a Rose Bisztróban; viszont a hosszú út fáradalmai nem ültek ki vállainkra, ezzel ellenkezőleg szinte mindenki vidám, élénk, mosolygós és jókedvű volt.

Először is egy röpke ismerkedéssel, üdvözléssel, köszöntéssel kezdtünk; voltak, akik már ismerték egymást, de voltak, akik még nem teljesen. Hamar összekovácsolódtunk egy csapattá, közösséggé, a pillanatok alatt kialakult baráti légkörbe én még ma is szívesen visszavágyom. Mindenki egy- egy egyéniség volt köztünk, viszont a sokszínűség ellenére is, senki se lógott ki.

Két társunk megzenésített verseiket mutatták be nekünk, majd ezt követően megnyitásra került a kiállítás. A kiállításon képek, illetve ezekhez kapcsolódó versek voltak, amikből felolvastunk, volt, amelyekhez még egy-egy kis történetet is hallhattunk. Ezután volt egy kis házi versenyünk, ahol a saját verseinkkel indulhattunk, majd a kis szavazócédulára szavazhattunk. Kovács Aletta, Ali lett ennek a kis versenynek a győztese. Eközben még olvastunk fel egy-egy novellát, egy-egy verset és társalogtunk egymással.

Az este további részében egy karaoke bárba ültünk be, ahol a bátrabbak énekeltek is, közben ismét beszélgettünk az élet nagy dolgairól és minden másról.

Összességében szerintem elmondhatom, hogy mindannyian jól éreztük magunkat, tartalmasan töltöttük az estet, esetleg akár új barátságok is születtek, sokat nevettük, és jó kis társasággá kovácsolódtunk.

Ann

 

„Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;

Mi a lámpa sötét éjben,
MI az árnyék forró délben,…
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!”

Arany János

A “Rose Verse” 2017. 10. 28. -án

Csak játszom

Most játszom csak a gondolattal,
Mert a gondolatok is játszanak velem.
Talán jó filozófus lennék.
Ja, nem.

Csak emlékszem még az elkortyolt pohár borainkra.
Na jó,  az elkortyolt üveg borainkra.
Pedig mindig hányok a bortól.
Ja, meg tőled is.

Jó páros vagytok.
Én meg jó vagyok párosban is.
Meg pár rostban is gazdag, ha úgy van.
Csak ne facsard ki belőlem.

Nem a dzsúzod akarok lenni,
Hanem a túszod.
Kinek az agyát húzod,
Mert az ágyát nem mered.

Vagy leszek majd az író,
Versekről meg aranyhalról írok.
Vagy tudod mit? Legyél inkább homár.
Meg a balladáimban a balladai homály.

Én meg a Szenilla, az idióta, agybajos, kék hal,
Bár úszni nem tudok.
Akkor majd futok
Helyette.

De semmiképp utánad,
Csak a vállad akarom megveregetni,
Meg a ruháidat kiteregetni.
Persze mosatlanul.

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent”.
De én azt sem tudom, hogy nekem mit.
Hiába olvasol nekem Radnótit.
Nem ez a kedvenc versem.

Azt se tudom, miért írok, de a toll az én fegyverem.
Kicserélem a töltényeit.
Te meg csak szenvedj,
És hallgasd tovább egy elborult művész agyszüleményeit.

Kovács Aletta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 × 1 =